Az Achillea a nevét a legendás görög hősről, Akhilleuszról kapta, aki a legenda szerint a gyógynövényt bajtársának gyógyítására, sebkezelésre és vérzéscsillapításra használta a trójai csatában.

A közönséges cickafark (Achillea millefolium) a világ minden táján megtalálható, a lágyszárú növény virágzata jellegzetes fehér, ritkán rózsaszínű. Hosszúkás, lándzsa alakú levelei selymes tapintásúak. A rokonfajokat nehéz megkülönböztetni egymástól, azonban a hatályos Gyógyszerkönyvben csak a közönséges cickafark virágos hajtása hivatalos, ezért fontos, hogy a gyógyászati használatra csak ez a faj alkalmazható.

Legfontosabb vegyületei a szeszkviterpének, flavonok (pl. apigenin, luteolin és ezek glikozidjai), flavonolok (artemetin, kaszticin) és a poliacetilének. A szeszkviterpének egy része tartalmaz laktongyűrűt is, ezek proazulének (achillin).

A gyógynövény virágát és virágos hajtását hagyományosan külsőleg zúzódások, duzzanatok kezelésére, emellett sebkezelésre használták borogatás formájában. Belsőleg (főleg teaként, teakeverékként) megfázásos állapot, magas vérnyomás, gyomor- és bélrendszeri panaszok enyhítésére alkalmazták.

Emellett nyugtató, görcsoldó és vérzéscsillapító hatása is ismert, emellett segít menstruációs és egyéb nőgyógyászati panaszok enyhítésében.